Srínivásza ácsárja

Srínivásza Ácsárja a Srí Csaitanja Maháprabhut követő vaisnava generáció egyik legfontosabb lelki tanítója, Gopála Bhatta Goszvámí és Dzsíva Goszvámí kiemelkedő tanítványa. Ő volt a Bengáli vaisnava irodalom egyik első népszerűsítője, és tőle ered a Manóhar Shoj nevű egyházzenei stílus. Az ő nevéhez fűzódik Birhambir király és egész királysága bengáli vaisnava hitre térítése is.

(Srí Caitanja Maháprabhuról és a Bengáli vaisnavizmusról a vaisnavizmus menüpontban olvashat.)

Srínivász Ácsárja szülei, a Csákhandíban, egy kis indiai faluban élő Gangadhar Bhattácsárja és Srímatí Laksmíprija Déví Srí Csaitanja Maháprabhu tiszta hívei voltak. Gangadhar Kathvában tanúja lehetett Srí Csaitanja szerzetessé avatásái ceremóniájának, ahonnan visszatérve olyan intenzív szeretet nyilvánult meg benne Srí Maháprabhu iránt, hogy a falubeliek ettől kezdve csak Csaitanja dászként – Srí Csaitanja szolgájaként – emlegették. Később a gyermektelen pár Dzsagannáth Puríba a híres zarándokhelyre utazott, hogy Maháprabhut szolgálják, ahol azt az áldást kapták tőle, hogy hamarosan egy nagy személyiség szüleivé váljanak. Így született meg a XVI. század első évtizedében Srínivász.

Srínivász Csákhandí legragyogóbb, leggyönyörűbb és legszeretetre – méltóbb ifjává serdült. Tanulmányait a hírneves Dhanandzsaja Vidjávácsaszpati vezetésével folytatta, aki később elismerte, hogy valójában képtelen volt arra, hogy bármit is tanítson neki. „Mivel ez a fiú mindent jobban tud nálam, mindig abban reménykedem, hogy tanulhatok tőle” – mondta. Hírnevének köszönhetően Srínivász kapcsolatba került Narahari Szarkárral Srí Csaitanja bizalmas társával és hívével. Gurujaként tisztelte és lelki avatásért folyamodott hozzá, Narahari Szarkár azonban elutasította ezt mondván, hogy Srí Csaitanja akarata az, hogy Gopála Bhatta Goszvámí avassa őt fel Vrindávanában. Azt is előírta számára, hogy látogassa meg Srí Csaitanját Puríban, ahová megérkezve Srínivásza Gadádhar Panditnál vett menedéket, mivel időközben Maháprabhu már elhagyta e világot. Srínivász A Srímad Bhágavatamot szerette volna tanulmányozni Gadádhar Pandit irányításával, de a könyv egyetlen Puríban fellelhető példánya használhatatlanná vált az eksztatikus istenszeretet könnyeitől, melyet Maháprabhu és Gadádhar hullattak rá. Annak érdekében, hogy megszerezze a könyv másodpéldányát Naraharitól, Srínivász hazatért Bengálba, de mire újra Puríba érkezett Gadádhara, aki képtelen volt tovább elviselni az a Srí Csaitanja távollétét szintén elhagyta e bolygót.

Srínivász ekkor Vrindávanába indult, hogy találkozzon Szanátana Goszvámíval, de mire megérkezett, ő és öccse Rúpa Goszvámí szintén elhagyták a világot. Végső elkeseredésében már az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta, de Rúpa és Szanátana kegyéből isteni látomása volt, amely tudatta vele, hogy a feladata az, hogy Gopála Bhatta – és Dzsíva Goszvámí irányításával végezzen szolgálatot.

Hamarosan két másik, Srínivászhoz hasonlóan híres és fontos személyiség érkezett Vrindávanába Narottama Dász Thákur és Sjámánanda Parabhu. Hármójuk között hamarosan szoros barátság szövődött és együtt tanulmányozták a szentírásokat a kor legnagyobb filozófusa, Dzsíva Goszvámí vezetésével.

Miután megfelelő képzésben részesültek, készen álltak a következő feladatra, amely életük missziójává vált. Mialatt Srí Csaitanja Maháprabhu elárasztotta a földet az Isten iránti szeretettel, a hat Goszvámí az írásaiba zárta e szeretetet, amelynek kiosztása hármójukra várt. Dzsíva Goszvámí az Ácsárja (szent tanító) címet adományozta Srínivásznak, majd rájuk bízta a Goszvámík írásait, amelyeket egy nagy szekérre rakodva elindultak, hogy elvigyék azokat Bengálba.

Útközben a menet áthaladt a hatalmas Malla dinasztia által birtokolt, Vana Visnupura krályságban lévő Gopálpurán. Ennek királya Birhambir azonban egy rablóbandát patronált, amely rendszeresen kifosztotta a királyságon áthaladó utasokat. Ezek a könyvekkel megrakott szekér láttán azt gondolták, hogy az felbecsülhetetlen értékű kincseket rejteget és egy éjszaka, miközben a fáradt utasok aludtak, ellopták azt. Birhambir király rendkívül csalódottá vált látván, hogy a csomagok, amelyekről úgy vélte gyémántokat és aranyat tartalmaznak, szent iratokkal vannak tele. Kiábrándultsága ellenére mégis úgy érezte, a könyvek érintése lelkileg feltölti és lelkiismeret furdalás ébredt benne az általa elkövetett bűn miatt. Egy éjjel álmában egy szent ember jelent meg, aki arról biztosította őt, hogy hamarosan eljön a könyvekért. Pár nappal később Srínivász Ácsárja a királyi udvarba érkezett, ahol egy hivatásos előadó olvasta a Srímad Bhágavatamot. Két héten keresztül hallgatva a felszínes előadást alázatosan azzal ált elő, hogy létezik a szentírásnak jóval mélyebb magyarázata is ennél. Miután egy kihívást intéztek felé, a Bhágavatam magyarázatába fogott, feltárva a versek legmélyebb jelentését. Az egész udvart – beleértve a királyt és a hivatásos felolvasót is – transzcendentális boldogság járta át, amikor a Srímad Bhágavatamot egy ilyen kiemelkedő szent embertől hallották.

Birhambir ráismert Srínivász Ácsárjában az álmában megjelenő alakra, és meghódolt neki. Visszaadta a könyveket és elfogadta a vaisnava hitet. Végül egész királysága a vaisnavizmus virágzó központjává vált.

Srínivász Ácsárja azután egy ideig Dzsadzsigrámban lakott idős édesanyjára vigyázva, akinek a vágyát követve megnősült. Továbbra is folytatta erőteljes prédikáló tevékenységét és száztizenhét tanítványt avatott fel. Egy idő után visszatért Vrindávanába, később pedig újra ellátogatott Visnupurába, amely addigra vaisnava állammá vált, követve a Védák által meghatározott életstílust. Később visszatért Dzsadzsigrámba, hogy folytassa misszionáriusi tevékenységét.

Ahogy egyre mélyebbre hatolt az odaadó szolgálatban, időről időre mély meditációba merült, teljesen megfeledkezve anyagi testéről. Ilyenkor belépett az Úr örök kedvteléseibe, amelyből visszatérve nemegyszer magán viselte ennek nyomait. A Bhakti-ratnákar leírja, hogy mialatt egyszer Csaitanja Maháprabhu szolgálatán meditált egy virágfűzért kapott az úrtól, s amikor felébredt meditációjából egy illatos fűzért talált a nyaka körül.

Srínivász Ácsárja öt „padának” nevezett lírai művet írt, melyek a Karnánandában kaptak helyet. Kiváló magyarázatot fűzött a Srímad Bhágavatam négy eredeti verséhez, és ő a szerzője a népszerű Szad Goszvámí Astakának. Eltávozásának körülményeiről nem maradtak dokumentumok.

Forrás…, Gauridas Pandit dasa